Létezik számodra egy út, ami csak a tiéd.  Az út, amin megtalálod igazi énedet, felismered erősségeidet és képességeidet, amelyek segítenek, hogy kiteljesítsd az életed.

Amióta megtaláltam az enyémet, más ember lettem. Céljaim vannak! Hiszek magamban! Felfedeztem az erőm és legyőzhetetlennek érzem magam!

Persze nem volt ez mindig így! Én is végig jártam a „szamárlétrát”: éveken át dolgoztam multinál, ahol azt hittem, enyém a világ! Robotoltam ész nélkül, mert azt gondoltam, így a helyes. Azonosultam ökörszabályokkal pusztán azért, hogy elfogadjanak és értékeljenek.

Aztán anya lettem és amellett, hogy végtelenül boldog voltam, reszkettem a félelemtől, hogy mit rontok el. Az anyai szerep értelmet az adott életemnek, felfedeztem egy új énem és annyi szeretetet adott és ad a mai napig, ami nélkül nem tudom elképzelni egyetlen hátralévő napomat sem.

Hosszú évek alatt azonban sikerült saját magam a sor végére tenni, majd lassan onnan is kiállítani. Egyre inkább azt éreztem, hogy ez nem én vagyok. Vagyishogy „hiányzom magamból”. Nem volt semmi motivációm, sem célom, de egy ideig el tudtam hitetni magammal, hogy minden rendben. Amikor viszont erősödött bennem egyfajta hiányérzet, kezdtem ráébredni, hogy nem vagyok a helyemen. Hová lettek a terveim? Az önbecsülésem? Az önértékelésem? Hol vannak az álmaim?  

A tükörben egy fáradt arcon kívül nem láttam mást. Egyre elégedetlenebb voltam magammal.

Így fogom tölteni az életem maradék napjait? Ennyi voltam? Ez a maximum, amit ki tudtam hozni magamból…….?